46,BABILONI BIRODALOM MEZŐFÖLDÖN
Babilónia
Területén az i. e. 4. évezred végén, a Dzsemdet Naszr-kultúra Sumer városállamai léteztek. A Dzsemdet Naszr-kultúra korai kultúrának nevezik és úgy vélekednek a kutatók, hogy Kr.e.2900 körül egy nagy áradás vetett neki véget. Szerintük ez a bibliai Vízözön, s ezt arra alapozzák, hogy vastag folyami iszapréteg van a korból sok régészeti lelőhelyen.
MEZOPOTÁMIA LAKÓIT ÉS MAGYAR VÁROSAIT MÁR MEGISMERTÜK.
Az Óbabiloni Birodalom korától a hellénizmus idejéig Babilon volt Mezőföld legjelentősebb városa, szellemi központja.
Hammurapi (Kr. e. 1728 – 1686) elsősorban a legrégebbről ránk maradt törvénygyűjteményéről ismert. Nevét a lexikontól eltérően magyar nyelven értelmezve: maur-abi, maur abi, hab, pap szavunkat látva, Mauri-pap volt a királycíme, és Mauri pap országa volt a Babiloni Birodalom. (Baba-Ilona országa. Ma Csíksomlyón Baba Mária ünnepére gyűlnek össze a magyarok.)
Szennahérib (uralkodott Kr.e.704-681) az Újasszír Birodalom egyik jelentős uralkodója volt. Asszíria hatalmát a Médek és Babilon összefogása döntötte meg. Asszír szokás szerinti megtorlás következett. Nabukonodozor (Nabukud=napokat néző urri= úri uszur=ősúr), elvitte magával Júda vezetőrétegét, és a köznépből is sokakat. A letelepítettek a Kobár (Kabar) folyó (öntözőcsatorna) mellet kaptak lakhelyet. állami költségen fiaik Babilon iskoláiba járhattak, tanulhattak, akik műveltek lettek, magas állami hivatalokat is betölthetek.
Nabukodonozor hosszú uralkodása alatt élte az Újbabiloni Birodalom a fénykorát. Jeruzsálem hároméves ostrom után, i. e. 586 folyamán elesett, és legtöbb lakóját deportálták (babiloni fogság). i. e. 581-ben ismét deportálások történtek, és Júda tartományi különállása is megszűnt – feltehetően Szamariához csatolták. (Szemúrország, akiket az asszírok telepítettek ide Mezopotámiából.) Világosan értjük, Mezőföldről a magyarokat elhurcolták, letelepítették asszír szolgálatban. A feladatuk mezőgazdasági termelés volt. Fővárosuk egykori hazájuk, Sumer =Szemúr emlékére Szamaria, Napváros lett.
A (Cirusz) Kürosz vezette perzsák kötöttek le ez idő tájt. Kürosz hamarosan leszámolt a médekkel, majd Lüdiában hódított. Ezek után Babilónia ellen fordult. Nabú-naid felkészült a támadásra, de a perzsák elsöpörték. Opisznál győztek Kürosz seregei, majd ellenállás nélkül bevonultak Szipparba és végül Babilon városába. Bél-sar-uszurt (Baltazárt) (Neve Bél, magyar isten neve, sar = szár, király a jelentése, de sarjának, fiának is értelmezhetem. Uszur=ősúr. Együtt a neve magyar: Bél sarja, ősúr.) megölték – erről a Biblia is megemlékezik, vö. Dániel próféta híres „mené, mené, tekél, ufarszín/parszin” jelenete –, apja azonban valószínűleg életben maradt, és perzsa fogságban halt meg. (Ezt is értjük magyarul: ne menjé, lesz még pár csíny...és bekövetkezett az államcsíny, amit ma hazaárulásnak neveznek.)
Kürosz nem rombolta Babilon városát, sőt a források szerint örömujjongással fogadták. A perzsa birodalomalapító fő helyi támogatói a Marduk-papok voltak, akik az utolsó káld király ellen hangolták a közvéleményt. Nabú-naid nevét kitörölték feliratairól. Ily módon teljesedett be a Dániel próféta által megfejtett előjel: az Újbabiloni Birodalom megmérettetett, könnyűnek találtatott és elpusztíttatott. Dániel kormányzó csapatai engedték be az ellenséget Babilonba, és ismét hatalmas népirtás kezdődött a magyarok között. Dániel, aki elárulta hazáját, továbbra is a főhatalomban maradt. Cirusz pedig a lekötelezettje volt, ezért megszervezték a visszatelepülést. Nem nagyon voltakk jelentkezők a visszatérésre, ami azt bizonyítja, nagyon jól éltek és befutott emberek voltak a Babilonban maradók.
Kürosz miután meghódította Babilont, hazaengedte a zsidókat, emiatt a Tanakh messiásként tekint a perzsa királyra. Ezt is értjük: tanak tanok, messiása messzi jósa. A jeruzsálemi templom újjáépítésére i. e. 536-ban rendeletet adott ki. Kurus rendeletét halála után csak lassan, fokozatosan teljesítették. Nehémiás (ne.hem-ja = nagy-hím-jós, ezt is értjük, a király szócsöve, és nagy férfi, helytartó is volt. Kieszközölte, hogy újjáépítse Jeruzsálemet. I. e. 445. március 14-én megkapta a rendeletet, és elindult hazájába. Ézsaiás jes-jáhu = jó szájú és Ezsdrás (er-ra = ez úr) elmondása alapján, akik visszatértek Babilonból, Isten, aki a mennyben van, Kurusnak adta a világ összes királyságát. Kurus különbözött a többi akkori államférfitól és katonától. Politikáját nem az elnyomásra, hanem a toleranciára helyezte. Támogatta a helyi vallásokat, ezzel csökkentette a különböző népek ellenállását.
Pártus Birodalom: a Pártus Birodalom több mint 500 évig állt fenn (Kr. e. 238 - Kr. u. 226.) A pártus hunok hoz menekültek az apostolok is a keresztény üldöztetések elől. Az Arszakidák (elsők, úrszék) leszármazottai uralkodtak. Közép - Európában Atilla királyunk állította meg a Római Birodalom terjeszkedését, Keleten Kr. e 53-ban Crassus hódító seregét a magyar ügy pártolója, Pártia semmisíti meg.
A Pártus Birodalom határaira mindenfelől szűnni nem akaró nyomás nehezedett, ma migrációs válságnak, mások honát elfoglaló népvándorlásnak nevezzük. Egy meghódolt fejedelem kihasználva a válságot, fegyveresen magához ragadta a hatalmat. 224 körül Hormizdegánnál véres csatában legyőzték és megölték IV. Artabanoszt, a pártusok királyát. Ardasírnak végül sikerült minden ellenfelével leszámolnia, kivéve Armenia királyát. (Ar-men = úr és mén szavunkat ismerjük fel, elődje Urartu Úr-erdő. Erdőország, Erdély a mai szavainkkal is szerepel a lexikonban.
AZ ARAB HÓDÍTÁS
"Az arabok elsöprő győzelmet arattak a szászánida dinasztia felett. A két döntő csata után – Qádiszijjánnál 637-ben és Nahávand mellett 642-ben – III. Jazdagird, az utolsó szászánida uralkodó Mervbe menekült, ahol 651-ben meggyilkolták. Halála után a szászánida királyi családnak oly kevés tagja maradt életben, hogy egy sikeres felkelés kirobbantására alig vállalkozhattak volna. De a szászánida hagyományok Jazdagird halála után még hosszú ideig tovább éltek. A hódítók nem rendelkeztek az újonnan meghódított hatalmas területek kormányzásához szükséges közigazgatási tapasztalatokkal, ezért nemcsak a szászánida szervezetet kellett átvenniük, hanem a szászánida hivatalnokokat is.
Azok akik a hódítás első tömeges mészárlásait túlélték megőrizhették hatalmi pozíciójukat, csak át kellett térniük az iszlám hitre."
2016.04.27.