Magyar rovásírás leletek 1

Vizsgálódásunkat folytatva elindulunk Európa irányába. Majd bizonyítjuk, a Kárpát - medence magyar őshazájából indult ki a kultúra, és a magyar nyelvű népek ismét itt találtak otthonra, magyar testvéreiknél.

A Meotiszi Magyarok betelepítése

Miután a Nílus-völgyi magyar népek a Hét-sasok =( hyksos) néven érkezett hun tömegeket magukba olvasztották, eltanulták tőlük az új harci taktikát és ők maguk is hatalmas harckocsiparkot szerveztek.

Nem elégedtek meg többé a Nílus völgyével, hanem országuk biztonsága érdekében szükségesnek tartották, hogy a Híres Ajtó külső előterét is birtokba vegyék, ahonnan megelőzőleg a sasok hozzájuk berepültek, sikereiken aztán felbuzdulva, benyomultak Szíriába és az egész Eufráteszig, Habúrig terjedő vidéket ellenőrzésük alá kívánták vonni, ami azonban már a hettiták érdekkörébe tartozott.

A nagy elgondolás érdekében Amén-Nem Hét (a nevet író hieroglifákat így is olvashatjuk: A-Mén-Marat), III. Tudó- Mása (Thutmosis), A Tudós (Athotis) és II. Ramás (Ramses, Úr-mása) királyok sűrűn vezettek hadjáratokat az új területekre, amelyekből minden akkori kincs: temérdek ló és (rabszolga?), arany, ezüst, vas és drágakő Egyiptomba ömlött.

A hagyomány úgy tudta, hogy II. Ramás király a Habúr folyón is átkelt és messze északkeletre kalandozott el, egészen az Árpádok ősi fészkébe, talán éppen a hyksosok megbosszulására. Állítólag Szcítiába is behatolt, elérte a Don folyót és hadserege egy részét a Meótisi- tenger (!) partján hátrahagyta (!), akik azután benépesítették Colchist.

Az északi peremállamok alávetésével Egyiptom is birodalmi méretekre tágult és nagyhatalmi állását Kr. e. 1550-től kb. Kr. e. 1100-ig változó területállománnyal, de lényegében megtartotta.
Miután mind a három keleti magyar ország: Mezopotámia, Egyiptom és Hétország egyformán birodalommá alakult és egymással szomszédosak lettek.

Egyiptom tartja területeit, de tőle távolabbi magyar államoknak már nem tud katonai segítséget nyújtani, de befogadja a menekülőket. Egyiptomba is lassú beszivárgással idegen népek vándorolnak, asszír megbízásból kémek jönnek...

A Régi Kelet magyar népe Európába menekült

Az Ószövetség is leírja (Gen.XI.9.) Asszúr = Az Úr, Asszíria királya szétszórta őket idegen földre, a világ minden tájára.

(Magyar államok és kultúrák)

Ez ideig megvolt a kapcsolat a Kárpát-medencei magyarok és a hét-országi (hettita), kánaáni (Kan-honi), mezőföldi (mezopotámiai), Égi-talaj (egyiptomi) magyar nyelvű népek között.

A tatárlaki leletekről tudjuk, hogy korábbiak a sumér leleteknél. Tutanhamon (Tudónk-a-mén) arany leleteiről a kutatók megállapították, hogy 80%-a erdélyi aranybányákból, 20%-a núbiai (napföldi) aranybányákból származó alapanyagból készült.

Az asszírok és szövetségeseik, a sivatagi népek rátámadtak a magyar népekre. A városállamokat egyesével győzték le. A vezetőréteget kivégezték, a fegyveres ellenállókat legyilkolták, a rabszolgának alkalmas fiúkat, férfiakat ivartalanították és kitelepítették. A kívánatos nőket, lányokat elvitték. A túl fiatalokat és öregeket legyilkolták. A magyar nőknek asszír gyermekeik születtek. A  LAKOSSÁG NAGY TÖMEGEKBEN MENEKÜLT A NÉPIRTÓ HÁBORÚS BŰNÖSÖK ELŐL.

Így halkult el a magyar szó a Termékeny Félhold területén.

Egyiptom még tartotta magát. Százezer fős hadsereggel egységesen védelmezte a keleti határait. Magyar volt Egyiptom lakossága, ezt saját fordításomban  is bemutatom. Több mint 185 hieroglif lelet olvasatával a kövek fognak magyar nyelven megszólalni.

A menekülő magyar népcsoportok útvonala a Földközi-tenger szigetei voltak.

KRÉTA, CIPRUS, RHODOS, SZAMOS, KÁRPÁTOSZ, LESBOS. az Égei-tenger szigetei, és a Balkán-félsziget. Ahol letelepedtek a menekülők, városállamokba szerveződtek, újra alkották ragyogó kultúrájukat, ami magyar kultúra volt.

A dór, majd perzsa háborúkig helyben maradt a magyarság.

A Mínoszi civilizációnak véget vetett a Ciklád-szigeteki Théra –sziget, ma Szantorini felrobbanása. Egyes források Kr.e. 1520, mások Kr.e. 1600-1628-ra teszik. Akrotiri települést elborította a hamu, a lakosság menekült. Bemutatom e honlapon a későbbiekben saját olvasatomban Szantorinin megtalált rovásokat, melyek magyar nyelvűek. A vulkánkitörés hamuját messzire vitte a szél. Megemlékezik róla a Biblia is, mikor a Vörös – tengeri átkelésnél áthatolhatatlan hamufelhő ereszkedett le az egyiptomiak és a kivándorlók tábora közé. Asszír ügynökök tüzeket gyújtottak. Csak figyelniük kellett a füst és tűzoszlopokat, merre menjen a választott nép, akiket a Só-úr elhívott, ők Es-ra-elhívta, es-ra-el-iták népe lettek? Ígért nekik földet: Ígéret földje. Ígért városokat, melyeket nem ők építettek. Ha megtartják törvényeit az ő védelme alatt élhetnek. Ha nem, büntetés következik. (Hűbérúr és hűbéres szerződéskötése is ilyen a középkori Európában.)

Egyiptomban megbomlott a hun-magyar egység

(Népünket mindig az irigység és a széthúzás gyengítette meg, a különböző korokban elbántunk egymással, az ellenséges hatalmaknak nem sokat kellett velünk harcolnia. Ez történt a magyar egyiptomi királyságban is.)

Az előző pontban történt változások során a magyar-hun egyensúlyi helyzet megbomlott, a napvallással bekeretezett hun elem fenyegetve érezte létét és újabb lázadásra készült.

(A képen 4. Tudó-mása = 4. Tuthmoses fáraó = f-r = főúr.)

Egyiptom történetének legbonyolultabb korszaka ez, ahol még sok a tisztázandó kérdés. Ez a hivatalos álláspont: IV. Tudómás (Tuthmoses) megelégelte királyi hatalmának süllyedését, az Amén- papok gyámkodását, ezért a naphitet követő deltabeliek támogatásával, elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. Meg akarta tisztítani a vallást az új istenektől, kitaszítani abból az elavult elemeket és visszatérni az ősi Egy-Isten tiszteletére, aki egyedül a nap képében nyilvánult meg felfogása szerint.

A törésre IV. Amenhotep fáraó idején (Kr, e. 1370-1352) került sor. A király elhagyta székhelyét, Thébát, az Amén- papok fellegvárát és egy távolabb eső helyen állította fel udvarát. Tüntetőleg letette Amén nevét, új nevet vett fel és magát nyomatékosan napkirálynak címeztette (NAP-KHUR-URIA, NEF-ER-KHEP-ERA) és MAKARnak. Az A-mén- templomokat bezáratta, papjai működését betiltotta, vagyonukat elkobozta, minden rájuk vonatkozó jelvényt összetöretett s az A-mén nevet a műemlékekből kivakartatta.

Máshogy néz ki, mint a többi emberi lény.  Nem emberi vonások, a szobrai szerint  nem férfi, nem nő. A... Sátán ábrázolásai ilyenek. Egy gyilkos zsarnok volt. (katt a cikkhez.) Arca jellegzetes elmebeteg arc.

Ehnatonnak se elődje nincs, se utódja nincs. Ha utódja lenne, még degeneráltabb lenne.   Nemcsak a modern emberellenes gondolatok előfutára volt. Testalkata: Torz, démoni fej, torz szemek, vékony nyak, nőies vállak, nőies has, női combok, férfi alsó lábszárak. Az aránytalanság mintája.

Miután ezt az egyházi szervezetet széttörte, átruházta az elkobzott vagyont a nappapokra és kijelentette, hogy csak egy isten van, aki a nap tányér alakjában nyilatkozik meg. Csak napszimbólumot használt, amit a napkorongból kinyúló tenyerekkel ábrázolt, ez; írta: -Tányér Úr- Ez a tányér volt "A jó Makur isten, Útúr, A tányér, Matar, Élő Nap, mely a két világot megvilágítja, az élő Harmaehis, aki keleten kel, este nyugszik és az élet örök megújítója.

A napkultusz hangoztatása, bár forradalmi módszerrel történt, nem volt merő újítás, mint ahogy egyes szakemberek elképzelik. Ez az igazi napimádás, a valódi bálvány imádásnak nevezett vallás.

 Téves tehát úgy feltüntetni a dolgot, hogy Ehnaton király az első történeti személy, aki az egy-isten hitet megfogalmazta. De tény, hogy bonyolult mozgalom volt, mert benne az akkoriban rohamosan emelkedő Asszíria felforgató keze is látható, amely a hun-magyar ellentét felhasználva, Egyiptomot a pusztákról bevándorolt nem- magyar népek vezetése alá kívánta helyezni, amint ezt később részletesen megtárgyaljuk.

A magyar népek már bizonyítottuk, az ősi korban Egy-isten hívők voltak, de Istent több néven szólították.

A fonalat követve azzal kell folytatnunk, hogy a reformátor király politikája túllőtt a célon. Össze lehetett törni az Amén- képeket, ki lehetett vakarni az ilyen isten- és királyneveket az emléktáblákból, de nem lehetett a hunok lelkéből kitörölni Osirist és nem lehetett a magyarok lelkéből sem eltávolítani Amént. Az idegen elemek befolyása alá került Ehnatont elhagyták a hunok, éppúgy amint elhagyták a magyarok, s nem maradtak körülötte csak felbiztatói. Ezért a forradalmár? felforgató? király halálakor (kb. Kr. e. 1352) a nagy reformoknak egyszerre vége lett. Az Amén- papok visszatértek számkivetésükből, minden hatalmukat visszavették és sor került a felforgatók felelősségre vonására.

A felforgatók felelősségre vonása